Hahah.. Az ugye én lennék..
Szóvalszóval, ide most írni kék vmit.
A férjem feleesége vagyok, néha úgy érzem feleslege, néha úgy hogy nem. Nem szeret megérinteni, valahogy nem vagyok ilyen téren a kultúrája része.. Dehát ezt hozta otthonról.. Már kinőhetne belőle. Ezért nem szülünk egyeleőre második gyereket..
Mert nem szeret megérinteni, azért..
gáz.
Majd megváltozik, remélem.
Magamról csak annyit, hogy az érinthetetlenségem,. azaz a páriaságom kb. abból fakad, hogy ő egy érzékeny lélek én meg néha nem és cinikus vagyok nagyon . No olyankor vita van, nem vész csak összeakasztódnak a bazsüszok. És akkor előjön belőlem a' zállat. :-DD
Nem is vagyok egy nőies nő, de igyekszem. Nekem meg ez nem a kultúrám része. Elfogadom magam: nem zavar( igazából) az hogy 78 kg vagyok és hogy ráncosodom, és hogy szarkák járnak a szemem alatt, rücsihengerek meg a combomon és a fenekemen.
És így szeretem magam. Csak az a gáz, hogy Ő meg nem ( annyira) . De ő amúgy JÓ. Igazán és tényleg. .. Csak nem vagyok a kultúrája része.
Szépen beszél velem( kivéve ha kihozom a sodrából)...
Szépen játszik a gyerekkel ( lány és csodálatos).
Szépen élünk.
Nem iszik, nem dohányzik, 10 éve dolgozik egy olyan helyen amit nem szeret és még mindig kitart..
Nem lehet okom panaszra..
Csak nem vagyok a kultúrája része.. 7 éve nem.. Amióta összeházasodtunk. De szeret..
Hmm.. Amúgy fiosz - módra.
Je't aime a lá filosz... Szóval jó haverok vagyunk..
Lehet hogy nekem kellene megváltozni??